Elmúlt már rég az a nyár,
Egy tengerparti vad románc,
Mikor két szerelmes egymásra talált.
Mikor két szív együtt dobbant,
Mikor az érzés lángra lobbant,
És ez a vágy bennünk el nem múlik már. Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem! Vad vággyal teli éjszakák,
El nem múló csók csaták,
Most is érzem a sós tenger ízét.
Mikor a hold fénye körbefont,
És a hűvös szellő átkarolt,
Még látom a tengerpart színét. Refr.: Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem!
De véget ért a vad románc,
A felkelő nap hajnalán,
És a két szerelmes már külön úton jár.
Soha nem látom már őt talán,
De az emléke még rám talál,
És újra lobban szívemben a vágy. Refr.:
Várj még, ne engedd a lelkem!
Várj még, hisz itt vagy még bennem!
Várj még, te kellesz most nekem!
Várj még, ne rabold el a szívem! | 
